Szeptember 8.

Száz hiéna kacagja szívemet,

körülötted állnak nőstény vad-seregek.

Karodba hulltam, csókot lehelve arcodra,
csak te meg én lettünk, minden más megszűnt.
Csak te vagy, ki némán megmeredve, 

olyannyira, hogy beleremegek:
Ölelésedben két szót súgok füledbe.
Összecsuklik a szíved, érzem.
Válaszul csak még közelebb húzol, csontod érzem.:
Még közelebb húztál,

Eggyé-ölelődésben kezemet fogtad,
Ott,
ahogy rám néztél szemednek medrébe bele-bele zuhantam,

botorkálva, részegen,tévelyegve, mégis ott maradtam egészemben.
S most már én is ott vagyok benned.

2013.09.09.

Áhitat

Eleven hús a lélek.

Nézd csak, szinte nedves. 

Megérinted, pedig nem is érzem kezed.

Te csak öltözteted a rímeket meseszép köntösökbe,

megkötöd a nyakkendőt is, leporolod az inget. 

Én meg csak ülök a sorok között és hallgatom, ahogy lélegzel, 

csak hallgatom, ahogy lélegzel.

2013.08.18.

Szerelem

Nézd ahogy csordul a vér az erekben,
dübörög a kamrákban a szerelem.
Megreped a lélek a szám szélén,
rándulnak az inak egy érintésben,
benne vagy te is a lélegzetben.
Megsajdul a borda abban a kis résben,
aztán mégis egészében,
egy pille-csókban összeroppan,
összecsordul a lényünk.
Az eső összemosta szívünk.

2013.09.02.

 

Fájó-sárga

Szívem medrében állok,
fájó-sárga vízesésben.
Alá merül benne,
kiömlik a lélek.
Magam alá temeti
fájó-sárga, fájó-félő
szikrázó mindenem.

2013.08.20.

Áttetsző burok

Már-már kezdtem nyugtázni magamban, hogy nem is leszek képes többé..amikor a múlt vasárnap hajnalban ezekre a sorokra ébredtem "félálomból", álmatlan-álomból.
Igazából akkor, te ébresztettél fel. Mélyen a csontvelőben érezlek, túl mélyen,hogy csak kutatnám a szívem de valahol elmerült. Most mindenütt csak te vagy a vérlemezkékben.Pedig csak kiültettem a lelkemet incselegni a tavasszal te meg éppen arra jártál.

Milyen furcsa is már mikor a burok áttetszővé válik.
Milyen furcsa de kit érdekel ha te úgy ragyogsz benne.
Megfeszülnek a lélekdarabkák s beborítanak,
Gyönyörű test-ágyba fonnak téged én már nem is látok mást.
Én már nem is látok mást, de nem bánom,
Már csak azt kívánom láss láss láss te is így,
Óh bárcsak láthatnál engem te is így.

 

 

 

 

 2013.07.28.

Meghalt

Szívem.

Éktelen

Csendje 

Után

Csak 

Visszhangja

Morajlik.

- „…Sid lakatja…”

- „…Akkor te vagy Nancy…”

Szeretnék még fényt látni a szemeidben.

A fény után s azzal együtt belehalni.

Szeretnék új értelmet adni a tavasznak.

Szeretnék sétálni veled a lila ég alatt.

Elfeledve a borotva élű kék eget.

Kezedbe adom a kulcsom és te nekem adod a tiédet.

Eggyé válunk.

Elhiszed?