Áttetsző burok

Már-már kezdtem nyugtázni magamban, hogy nem is leszek képes többé..amikor a múlt vasárnap hajnalban ezekre a sorokra ébredtem "félálomból", álmatlan-álomból.
Igazából akkor, te ébresztettél fel. Mélyen a csontvelőben érezlek, túl mélyen,hogy csak kutatnám a szívem de valahol elmerült. Most mindenütt csak te vagy a vérlemezkékben.Pedig csak kiültettem a lelkemet incselegni a tavasszal te meg éppen arra jártál.

Milyen furcsa is már mikor a burok áttetszővé válik.
Milyen furcsa de kit érdekel ha te úgy ragyogsz benne.
Megfeszülnek a lélekdarabkák s beborítanak,
Gyönyörű test-ágyba fonnak téged én már nem is látok mást.
Én már nem is látok mást, de nem bánom,
Már csak azt kívánom láss láss láss te is így,
Óh bárcsak láthatnál engem te is így.

 

 

 

 

 2013.07.28.